2025. szeptember 03.
Az acélóriás, ami
hegyeket mozgatott meg
Magyarországon egy 20-25 tonnás láncos kotró már viszonylag nagy gépnek számít. Mostani cikkünk főszereplőjének csak a kanala tízszer ennyit nyom.
Ha a bányagépek legjeit kutatjuk, csakhamar ráakadunk minden kotrók legnagyobbikára, mely évtizedekig uralta Ohio állam külszíni szénbányáinak látképét. Történetünk kezdetéhez egészen 1966-ig kell visszaugranunk az időben, ugyanis ekkor kezdődött meg a bányagépekre szakosodott Bucyrus-Erie vállalatnál a később „Big Muskie” néven elhíresült vonóvedres kotró tervezése.
A hivatalosan 4250W típusjelet viselő behemót végül 1969-ben gördült ki a gyárból – ezt azonban képletesen kell érteni, mivel a méretek miatt a részegységeket külön-külön szállították le, és már a bányatelek területén történt meg a végszerelés. Mindez 200.000 munkaórát vett igénybe, a méretekre pedig jellemző, hogy az alkatrészek helyszínre juttatásához összesen 340 vasúti kocsira és 260 kamionra volt szükség.
Ha a bányagépek legjeit kutatjuk, csakhamar ráakadunk minden kotrók legnagyobbikára, mely évtizedekig uralta Ohio állam külszíni szénbányáinak látképét. Történetünk kezdetéhez egészen 1966-ig kell visszaugranunk az időben, ugyanis ekkor kezdődött meg a bányagépekre szakosodott Bucyrus-Erie vállalatnál a később „Big Muskie” néven elhíresült vonóvedres kotró tervezése.
A hivatalosan 4250W típusjelet viselő behemót végül 1969-ben gördült ki a gyárból – ezt azonban képletesen kell érteni, mivel a méretek miatt a részegységeket külön-külön szállították le, és már a bányatelek területén történt meg a végszerelés. Mindez 200.000 munkaórát vett igénybe, a méretekre pedig jellemző, hogy az alkatrészek helyszínre juttatásához összesen 340 vasúti kocsira és 260 kamionra volt szükség.
Nagy testhez nagy erő
Elkészültét követően a gigakotró 12.000 tonnát nyomott a képzeletbeli mérlegen, és csaknem 70 méterrel (ez több mint két tízemeletes panelház egymásra rakva) magasodott az ohiói szénmezők fölé. A nagy test persze mit sem érne nagy erő nélkül. Hogy ezzel se legyen gond, szóba se jöhetett belső égésű motor, így a különféle funkciók ellátásához összesen 28 egyenáramú villanymotort építettek a gépszörnybe egyenként 450-750 kW teljesítménnyel. Bár bizonyos alrendszerekhez elektro-hidraulikus technológiát használtak, a napi üzemet szinte kizárólag a villanymotorok biztosították. Nem csoda hát, hogy táplálásukhoz 13.800 voltos feszültségre volt szükség.
Mivel ehhez egy kereskedelmi forgalomban kapható lengőkábelnél picivel többre volt szükség, a Bucyrus-Erie mérnökeinek speciális csévélőberendezést kellett szerkeszteniük az exkavátor vaskos tápkábeléhez.
Nagy testhez nagy erő
Elkészültét követően a gigakotró 12.000 tonnát nyomott a képzeletbeli mérlegen, és csaknem 70 méterrel (ez több mint két tízemeletes panelház egymásra rakva) magasodott az ohiói szénmezők fölé. A nagy test persze mit sem érne nagy erő nélkül. Hogy ezzel se legyen gond, szóba se jöhetett belső égésű motor, így a különféle funkciók ellátásához összesen 28 egyenáramú villanymotort építettek a gépszörnybe egyenként 450-750 kW teljesítménnyel. Bár bizonyos alrendszerekhez elektro-hidraulikus technológiát használtak, a napi üzemet szinte kizárólag a villanymotorok biztosították. Nem csoda hát, hogy táplálásukhoz 13.800 voltos feszültségre volt szükség.
Mivel ehhez egy kereskedelmi forgalomban kapható lengőkábelnél picivel többre volt szükség, a Bucyrus-Erie mérnökeinek speciális csévélőberendezést kellett szerkeszteniük az exkavátor vaskos tápkábeléhez.
Éjszakai műszak
Szintén az áramfogyasztásból következett a Big Muskie-hoz kapcsolódó egyik legfurább érdekesség. Bár a gép elvileg napi 24 órában dolgozott, a legnehezebb munkákat mindig éjszakára időzítették. Ennek oka kettős volt: egyfelől az üzemeltető rengeteget spórolt az olcsóbb éjszakai áramon, másfelől ilyenkor az áramszolgáltató könnyebben tudta biztosítani a munkához elengedhetetlen feszültséget.
Ezek után azt is gondolhatnánk, hogy a vonóköteles kotró működtetéséhez kisebb hadseregre volt szükség, de nem is járhatnánk messzebb az igazságtól, miután a kezelőszemélyzet mindössze öt főből állt. Ez persze csak a közvetlen üzemeltetéshez szükséges munkásokat foglalta magába. Különösen munkaigényes volt a hatalmas kotró mozgatása, amit minden esetben alaposan meg kellett tervezni.
Éjszakai műszak
Szintén az áramfogyasztásból következett a Big Muskie-hoz kapcsolódó egyik legfurább érdekesség. Bár a gép elvileg napi 24 órában dolgozott, a legnehezebb munkákat mindig éjszakára időzítették. Ennek oka kettős volt: egyfelől az üzemeltető rengeteget spórolt az olcsóbb éjszakai áramon, másfelől ilyenkor az áramszolgáltató könnyebben tudta biztosítani a munkához elengedhetetlen feszültséget.
Ezek után azt is gondolhatnánk, hogy a vonóköteles kotró működtetéséhez kisebb hadseregre volt szükség, de nem is járhatnánk messzebb az igazságtól, miután a kezelőszemélyzet mindössze öt főből állt. Ez persze csak a közvetlen üzemeltetéshez szükséges munkásokat foglalta magába. Különösen munkaigényes volt a hatalmas kotró mozgatása, amit minden esetben alaposan meg kellett tervezni.
0,16 km/h
Hogy hova manőverezik a gépet, azt azért is ajánlatos volt alaposan átgondolni, mert a sebesség messze volt a hajmeresztőtől. Ha hidraulikus lábait igencsak szedte, a Big Muskie elérhette akár az óránkénti 160 méteres sebességet is, ehhez viszont alaposan elő kellett készíteni a terepet. A 12.000 tonnás tömeget nyilvánvalóan nem lehetett bármilyen talajra rászabadítani, egy esetleges borulás pedig mind emberéletben, mind anyagiakban hatalmas károkat okozhatott volna, de elakadás esetén a lábak puszta kiszabadítása se lett volna gyerekjáték.
0,16 km/h
Hogy hova manőverezik a gépet, azt azért is ajánlatos volt alaposan átgondolni, mert a sebesség messze volt a hajmeresztőtől. Ha hidraulikus lábait igencsak szedte, a Big Muskie elérhette akár az óránkénti 160 méteres sebességet is, ehhez viszont alaposan elő kellett készíteni a terepet. A 12.000 tonnás tömeget nyilvánvalóan nem lehetett bármilyen talajra rászabadítani, egy esetleges borulás pedig mind emberéletben, mind anyagiakban hatalmas károkat okozhatott volna, de elakadás esetén a lábak puszta kiszabadítása se lett volna gyerekjáték.
Az elkerülhetetlen vég
Noha az ohiói óriást napjainkban akár zéró emissziós gépként marketingelhetné a gyártó, vesztét a sors fura fintoraként épp a környezetvédelem okozta. Azt követően, hogy az Egyesült Államokban az 1970-es évek végén törvényt hoztak a légszennyezés kordában tartásáért, hamar megcsappant a rossz minőségű szén iránti kereslet. Mi több, ez egybeesett a villamos energia árának drasztikus emelkedésével, pedig a tápáram költsége korábban is több tízezer dollárra rúgott óránként. Ugyan a géptörténeti kuriózum ezek után még majdnem másfél évtizedig húzta, 1991-re végletesen elavulttá és gazdaságtalanná vált az üzemeltetése, és tovább nem volt odázható a végleges leállítás. Mint később kiszámolták, 22 évnyi aktív szolgálata alatt a Muskie bő 450 millió köbméter talajt mozgatott meg.
Történt néhány kísérlet a továbbértékesítésre, ám Amerikában nem volt olyan külszíni bánya, mely kifizette volna a vételárat és az átszállítás horribilis költségeit. Egy ponton az Európába költöztetés is felvetődött, de végül a németországi érdeklődő is úgy találta, hogy a 90-es évek technológiai színvonalához képest a Muskie elavult, míg hatékonysága csapnivaló.
Az elkerülhetetlen vég
Noha az ohiói óriást napjainkban akár zéró emissziós gépként marketingelhetné a gyártó, vesztét a sors fura fintoraként épp a környezetvédelem okozta. Azt követően, hogy az Egyesült Államokban az 1970-es évek végén törvényt hoztak a légszennyezés kordában tartásáért, hamar megcsappant a rossz minőségű szén iránti kereslet. Mi több, ez egybeesett a villamos energia árának drasztikus emelkedésével, pedig a tápáram költsége korábban is több tízezer dollárra rúgott óránként. Ugyan a géptörténeti kuriózum ezek után még majdnem másfél évtizedig húzta, 1991-re végletesen elavulttá és gazdaságtalanná vált az üzemeltetése, és tovább nem volt odázható a végleges leállítás. Mint később kiszámolták, 22 évnyi aktív szolgálata alatt a Muskie bő 450 millió köbméter talajt mozgatott meg.
Történt néhány kísérlet a továbbértékesítésre, ám Amerikában nem volt olyan külszíni bánya, mely kifizette volna a vételárat és az átszállítás horribilis költségeit. Egy ponton az Európába költöztetés is felvetődött, de végül a németországi érdeklődő is úgy találta, hogy a 90-es évek technológiai színvonalához képest a Muskie elavult, míg hatékonysága csapnivaló.
Maradt a kanál
Lelkes rajongók csapata amellett is kardoskodott, hogy a technikatörténeti kuriózumból alakítsanak ki múzeumot, de esély sem volt az ehhez szükséges tetemes pénzösszeg előteremtésére. Emiatt a tulajdonosnak 1999-re nem maradt más választása, mint elbontani a gépet, és ócskavasként értékesíteni az alkatrészeket. Az eredetileg 25 millió dollárért (átszámítva és az inflációt figyelembe véve ez nagyjából 60 milliárd forint) vásárolt Bucyrus-Erie 4250W maradékáért 700.000 dollárt adtak.
Ha mást nem is, legalább a gép 170 köbméter kapacitású kanalát sikerült megmenteni az enyészettől. Az üresen is legalább 210 tonna tömegű kanál azóta egy bányászati kiállítás legféltettebb kincse. Bár Közép-Ohiót a legnagyobb túlzással sem lehetne turisztikailag frekventált vidéknek nevezni, ha valaki arra vetődik, mindenképp érdemes megnézni a McConnelsville városa melletti emlékparkot
.
Maradt a kanál
Lelkes rajongók csapata amellett is kardoskodott, hogy a technikatörténeti kuriózumból alakítsanak ki múzeumot, de esély sem volt az ehhez szükséges tetemes pénzösszeg előteremtésére. Emiatt a tulajdonosnak 1999-re nem maradt más választása, mint elbontani a gépet, és ócskavasként értékesíteni az alkatrészeket. Az eredetileg 25 millió dollárért (átszámítva és az inflációt figyelembe véve ez nagyjából 60 milliárd forint) vásárolt Bucyrus-Erie 4250W maradékáért 700.000 dollárt adtak.
Ha mást nem is, legalább a gép 170 köbméter kapacitású kanalát sikerült megmenteni az enyészettől. Az üresen is legalább 210 tonna tömegű kanál azóta egy bányászati kiállítás legféltettebb kincse. Bár Közép-Ohiót a legnagyobb túlzással sem lehetne turisztikailag frekventált vidéknek nevezni, ha valaki arra vetődik, mindenképp érdemes megnézni a McConnelsville városa melletti emlékparkot
.
Keresés